~.~.~.~.~.~ Matt szemsz�ge ~.~.~.~.~.~

 

-Te rohadt… idi�ta… seggfej… - csapkodta a kab�tj�t a v�dekez� �ll�sban l�v� karomnak Emily, k�zben minden egyes sz�n�l tartva egy kis sz�netet.

-Em… - sz�l�tottam meg, de ekkor a fejemre kaptam egy j� nagy pofont, m�sodpercekkel k�s�bb is �gett m�g az arcom.

-�llj m�r le! – ki�ltottam r�, amit�l kicsit �gy t�nt, lehiggadt.

-Nyugi. Gondolj a gyerekre. – szorongattam meg a v�ll�t.

-Elmagyar�zn�d hogy a fen�be gondoltad azt, hogy k�t h�t eltelt�vel m�g mindig nem h�vtad fel? – k�rdezte tov�bbra is d�h�sen.

-Elhagytam a sz�m�t, nem tal�lom, nem tehetek r�la, �s � sem keresett. – mondtam el az igazs�got.

-Mi�rt, megadtad neki a sz�mod? – k�rdezte sz�mon k�r�en.

-Igen! – f�llentettem hat�rozottan, de olyan szigor�an n�zett, hogy egyb�l m�dos�tottam:

-Illetve… Nem tudom m�r, nem vagyok benne biztos…

-Akkor meg mire v�rsz?!

-Mire? – k�rdeztem bizonytalanul, mert nem tudtam mi lenne a j� v�lasz, �s nem �rdemes Emilyvel ujjat h�zni.

-Most azonnal takarodsz el hozz�, saj�t kez�leg pakold �ssze a b�r�ndj�t, �s m�r hozod is vissza, azt�n �gy megkef�led, hogy soha a b�d�s �letbe ne akarjon elhagyni t�ged!

-Azt se tudom, hogy ide akarna-e egy�ltal�n k�lt�zni! – v�dekeztem.

-Takarodj a szemem el�l! – nyomta a kezembe a kocsim kulcs�t.

-De… - kezdtem bele, ekkor azonban m�r r�g tuszkolt ki a saj�t lak�som ajtaj�n.

-Nincs semmi de! – l�k�tt ki teljes er�vel az ajt�n, majdnem pof�ra esnem.

-Emily! – ki�ltottam neki, de nem v�laszolt, csak nekem dobta a cip�imet, majd bev�gta az ajt�t, �s j�l hallhat�an be is z�rta azt. Vissza akartam volna menni, de a lak�skulcsom bennmaradt n�la, �gy nem volt m�s v�laszt�som, k�nytelen voltam felh�zni a legszakadtabb tornacip�met. Ki akartam m�r �ket dobni, mert �gy n�ztem ki benne, mint egy cs�ves, csak mindig elfelejtettem. A sors ir�ni�ja volt, hogy Emily pont azt a szart v�gta ki nekem… Tudtam, hogy felesleges is kopognom, �gy sem reag�lt volna, ez�rt h�t lementem a kocsimhoz. Egy pillanatig m�g hezit�ltam, hogy van-e �rtelme menni, �rdemes-e egy�ltal�n megpr�b�lni, de amikor m�r �pp k�sz�ltem volna kisz�llni a kocsib�l, az isteni hang megsz�lalt fentr�l:

-Matthew Kibaszott Tuck, az isten�rt ne merj visszafordulni! – �v�lt�tte Emily az ablakb�l.

S�hajtottam, majd beind�tottam a kocsit.

 

A pontos c�met nem tudtam, csak eml�kezetb�l pr�b�ltam valahogy odakeveredni Kate h�z�hoz. Bevallom, el is tartott egy darabig, mire megtal�ltam, meg is kellett egy-k�t embert k�rdeznem, hogy v�letlen�l nem tudj�k-e melyik ir�nyban van az a jellegzetes, k�k ker�t�ses h�z. Kate vezet�knev�re m�r nem is eml�keztem biztosan, ez�rt az alapj�n nem mertem k�rdez�sk�dni, b�r nyilv�n egyszer�bb lett volna. �m szerencs�re viszonylag hamar siker�lt is ott kilyukadnom, ahol szerettem volna… Emiatt felb�torodva eg�sz magabiztos voltam addig a pillanatig, am�g meg nem kellett nyomnom a cseng�t. M�ly leveg�t vettem h�t el�tte, majd csengettem. Nem is kellett sokat v�rnom, hogy kiny�ljon az ajt�, nagy meglepet�semre pedig egy id�s n�ni �llt el�ttem.

 

-Igen? J� napot k�v�nok, kit tetszik keresni? – k�sz�nt kedvesen. 

-Cs�kolom, azt szeretn�m megk�rdezni, hogy Kate itthon van-e. – mondtam tov�bbra is f�lve egy kicsit a v�laszt�l. Aranyosnak t�nt a n�ni, de nem kalkul�ltam bele az eredeti tervbe, hogy idegenekkel is kell majd besz�lnem, vagy egy�ltal�n a lehet�s�get, hogy Kate tal�n nincs otthon. Az �gy t�l egyszer� lett volna.

-Kate? – k�rdezett vissza, a szem�ld�k�t r�ncolva.

-Igen? – k�rdeztem kicsit bizonytalanul.

-Sajn�lom, de azt hiszem �sszet�veszti a h�zat, itt nem lakik semmilyen Kate nev� l�ny.

-Ez biztos? – n�ztem r� idi�t�n. H�lye k�rd�s volt.