-Na, ne siess annyira! – h�ztam vissza a kez�n�l fogva.

-Ha nem l�tom az arcod, nem tudok besz�lgetni. – mondtam, �s �tkaroltam a v�ll�t.

-Sz�val hova megy�nk? – k�rdeztem k�v�ncsian, de v�lasz helyett csak elmosolyodott, az viszont mindent el�rult.

-Hmm, szeretem, amikor ilyen csinos l�nyoknak vagyok kiszolg�ltatva. – vigyorogtam, abban rem�nykedve, hogy az ilyen jelleg� megjegyz�seimet nem fogja rossz n�ven venni. Elv�gre el�g f�l�nk, �rz�keny n�nek ismertem meg ezalatt a kev�s id� alatt, �s nem akartam egy b�na po�nnal kock�ztatni az am�gy is nehezen megszerzett bizalm�t. Bizalm�t? Az egy kicsit t�lz�s. Ink�bb szimp�ti�j�t, az jobb kifejez�s, b�r ha egyszer hajland� volt velem elindulni a vak �jszak�ba, akkor annyira m�r nem lehet bizalmatlan sem fel�m. Lassan, de biztosan, �gy �reztem, hogy kezd megt�rni a j�g.

-Tal�lgathatok hova megy�nk? – k�rdeztem.

-Igen! – b�lintott.

-Egy s�r�, s�t�t erd�be, ahol senki nem hall minket? – kacsintottam.

-Nem! – r�zta a fej�t, de a v�rtn�l kicsit hevesebben, majd �nmag�ra mutatott, �s egy olyan jellel �llt el�, amit (akkor m�g) nem ismertem.

-Tess�k? – k�rdeztem vissza.

-�n nem megyek oda. – mondta egyszer�bben.

-M�rmint erd�be? Mi�rt? Csak nem f�lsz a cs�nya farkasokt�l? – k�rdeztem nevetve, majd meglep�dtem, amikor b�lintott.

-Wow. – mondta t�m�ren. – Ilyenr�l sem hallottam. Sok ilyen f�bi�d van? – k�rdeztem.

-Igen!

-Mennyi?

-Nem tudom. 5-10. – mutatta. Tudtam, hogy g�tl�sos l�ny, de nem hittem volna, hogy ez ebben is megnyilv�nul. 

-Megpr�b�lod most elmondani, vagy majd ink�bb le�rod otthon? – k�rdeztem.

-Majd! – mondta, ezzel pedig t�k�letesen megnyugtatott, hogy egyel�re m�g �gy �llunk, hogy tervez tov�bbi tal�lk�kat.

-De r�g voltam itt! – ki�ltottam fel, amint megpillantottam azt az apr�cska tavat, ami egy egy�bk�nt gy�ny�r� parkban volt. A t� k�r�l egy hatalmas f�ves mez� ter�lt el, ami ide�lis volt minden gyereknek. Lehetett focizni, kuty�t futtatni, kisebbeknek fog�csk�zni, �s m�g egy j�tsz�t�r is �p�lt, fav�rakkal, hint�kkal. A f�ves r�szt egy j�rda szelte k�rbe, amely ment�n n�h�ny pad �lt, �s egy �jabb s�v f�ves r�sz ut�n egy sor ny�rfa z�rta k�rbe a parkot.

-Eml�kszem, kiskoromban im�dtunk itt j�tszani. Akkor mennyivel nagyobbnak t�nt…

-�n is. – mondta. Vagyis mutatta. Mindegy, �gy is �rtitek mire c�lzok, sz�momra m�r akkor is teljesen term�szetes volt.

-Ide akart�l j�nni? – k�rdeztem, mivel meg �llt, �s nem ment tov�bb.

-Igen!

-Akkor gyere, mutatok valamit! – fogtam meg a kez�t. �sszekulcsolt ujjakkal, k�zen fogva ment�nk tov�bb. Egy�ltal�n nem zavarta.

-Gyere! – l�ptem le a j�rd�r�l a f�re, hogy odavezessem a f�hoz, amit meg akartam neki mutatni. Egyszer csak azt �reztem, hogy hirtelen meg�llt, �s nem j�tt tov�bb. Szeg�nyt majdnem magamra r�ntottam, mire �szrevettem.

-Mi a baj? – k�rdeztem, majd azt vettem �szre, hogy a j�rd�n �llt meg pont. A l�b�ra mutatott.

-A cip� a baj? – k�rdeztem, ugyanis el�g magas sarka volt, nyilv�n az�rt nem akart j�nni.

-Igen! – b�logatott agg�dva.

-Ezt akkor is musz�j l�tnod! – mondtam izgatottan, majd odaszaladtam hozz�, felkaptam, �s az �lemben szaladtam vele tov�bb. Er�sen a nyakamba kapaszkodott, �reztem, hogy nem �rzi mag�t biztons�gban, el�gg� megfesz�lt, de olyan izgatott voltam, mint egy 10 �ves kisfi�.

 

Egy fa el�tt �lltunk meg.

-Letehetlek? – k�rdeztem, mire b�lintott, �s �vatosan seg�tettem neki l�bra �llni.

-Mi van itt? – n�zett k�r�l sz�tt�rt karokkal.

-Ezt n�zd! – guggoltam le, �s a telefonommal r�vil�g�tottam a fa t�rzs�re. � is leguggolt mell�m.

-N�zd! – mutattam.

Egy sz�v volt a f�ba v�sve, benne pedig k�t bet�: „H+M”. Elmosolyodott, majd �rtetlen�l n�zett r�m.

-Itt volt a legels� cs�kom! – mondtam, az �rdekl�d� pillant�s�b�l pedig lesz�rtem, hogy �rdekli a sztori.

-Heidi volt a l�ny neve, 13 �vesek voltunk! � volt az els� bar�tn�m, �s egyik nap itt tartott az oszt�lyunk egy ilyen grillez�s bulif�l�t, �s ide vonultunk f�lre egy kicsit. El�tte m�r legal�bb f�l �ve ker�lgett�k egym�st, azt�n itt, azon a napon volt az els� cs�k… Akkor tal�lta ki, hogy v�ss�k be a f�ba a nev�nket, hogy ak�rmikor idej�n valaki, mindig arra gondoljon, hogy k�t ember valahol mennyire szereti egym�st.

L�ttam Hayley arc�n, hogy tetszik neki a t�rt�net. Az ujjaival lassan v�gigtapogatta a bet�ket, �s a sz�v form�j�n is v�gigh�zta, az eg�sz tenyer�t.

-Rem�lem nem baj, hogy ber�ngattalak ide. – mondtam, figyelve az arc�nak minden apr� rezzen�s�t. Szerettem volna tudni, hogy mi j�r a fej�ben. Hayley egyszer�en… Csupa rejt�ly volt sz�momra. L�ttam a szem�ben, hogy mindig tele van gondolatokkal, mindig j�r valami a fej�ben, �s hogy ha t�bb lehet�s�ge lenne, mindenbizonnyal annyi mindent el akarna mondani… Tudni akartam mi az a minden.

-Nem. – r�zta meg a fej�t apr�, k�nnyed mozdulatokkal, v�laszk�nt a k�rd�semre. N�h�ny hajtincse kics�szott a sz�pen megcsin�lt konty�b�l, �s az arc�ba hullott. �vatosan hozz��rtem az arc�hoz, �s a tincseket elt�ztem a f�le m�g�.

-Hayley… – sz�l�tottam meg halkan, m�lyen a szem�be n�zve. Olyan tiszta volt a tekintete, mint m�g soha. A s�t�tben nem l�ttam bel�le sokat, de olyan gy�ny�r�en csillogott, hogy teljesen mag�val ragadott. Nem reag�lt semmit, tov�bbra is csak n�zett, de ez t�bbet �rt minden sz�n�l.

-Cs�kolj meg. – mondtam halkan, v�llalva a kock�zatot, hogy ezzel tal�n megt�r�m a var�zst. Nem t�rtem meg, s�t. Hayley elmosolyodott, majd k�zelebb hajolt hozz�m, k�zben fokozatosan oldalra ford�tva a fej�t, amelyb�l r�gt�n tudtam, hogy mi fog k�vetkezni…