~.~.~.~.~.~ Kate szemsz�ge ~.~.~.~.~.~

 

-Kate! Kate! – sz�longatott Matt. Erre �bredtem.

-Hmmm? – n�ztem fel r� f�lig nyitott szemmel.

-El kell mennem! – mondta. Miut�n kit�r�ltem a csip�im, �szrevettem, hogy fel van �lt�zve.

-Hova? – k�rdeztem �lmosan.

-Dolgozni.

-Ja… Akkor menjek, igaz? – �ltem fel nagyon ny�jt�zva.

-Maradhatsz is. – v�laszolta, de egyb�l visszautas�tottam.

-Nem, dehogyis! – v�gtam r�, a f�radts�g azonban eluralkodott rajtam, �s visszad�ltem az �gyba automatikusan.

-Egy pillanat. – nevettem magamon �s kiroppantottam a gerincem.

-Biztos? – k�rdezte. – Ha akarsz, akkor t�nyleg maradhatsz, l�tom, hogy nagyon f�radt vagy.

-Sz� sem lehet r�la! – mondtam hat�rozottan.

-Dehogynem! D�lut�n j�v�k, olyan 5 �s 6 �ra k�z�tt. Nyugodtam maradhatsz, �rezd otthon magad.

-Nem a kibaszott bar�tn�d vagyok, nem vagyok h�lye. – v�laszoltam cinikusan, majd fel�lltam, hogy ezzel is jelezzem, hogy mennyire �ber vagyok �s �letreval�. 

-Hol van a ruh�m? – n�ztem sz�t, nem figyelve Matt �rdekes pillant�saira, r�v�n, hogy meztelen voltam. R�szletesen v�gigfuttatta tekintet�t rajtam, majd v�gigsim�totta a l�bam, de elh�ztam.

-Valahol erre kell lennie. – h�z�dtam el t�le, azt sz�nlelve, hogy m�g mindig keresem, de pontosan tudtam, hogy a szoba m�sik fel�ben van.

-Sz�p vagy. – mondta miut�n fel�llt a guggol� poz�ci�j�b�l.

-K�pzelem. – v�laszoltam ism�t ironikusan.

-T�nyleg nem zavarna, ha maradn�l. – mondta figyelmen k�v�l hagyva a kor�bbi gesztusaimat.

-De… - kezdtem tiltakozni, de egyb�l elcsit�tott.

-Nem kell megv�rnod, napk�zben b�rmikor elmehetsz, j�? A kulcs ott van az asztalon, le�rtam hogy melyik lak�sban lakik a haverom, akinek beadhatod. Nem kell par�znod! – mondta nyugodt, vagyis ink�bb megnyugtat� hangnemben.

-Eg�szen biztos? – k�rdeztem meg m�g egyszer, de addigra m�r el is d�nt�ttem.

-Eg�szen biztos! – mosolyodott el, majd adott egy puszit az arcomra, �s el is ment, �n pedig visszafek�dtem aludni…

 

 ~.~.~.~.~.~ Matt szemsz�ge ~.~.~.~.~.~

 

Rem�ltem, hogy m�g otthon lesz, mire haza�rek, de sajnos hi�ba sz�longattam a lak�sban, m�r nem volt ott. Val�sz�n�leg nem is maradt ott t�l sok�ig, mert minden pontosan ugyanott volt, ahol 1 nappal kor�bban. M�g a t�v�t se kapcsolta be, a t�vir�ny�t� is ugyanabban a poz�ci�ban hevert a padl�n, mint amikor elmentem.

-H�t, van ez �gy. – mondtam lemond�an, majd egyb�l le is battyogtam Moose-�khoz.

-Igen? – sz�lt ki Emily a csukott ajt� m�g�l.

-Matt vagyok! – v�laszoltam, mire egyb�l kinyitotta.

-Akkor j�. – mondta megk�nnyebb�lten s�hajtva.

-Mi�rt, kire sz�m�tott�l? – k�rdeztem.

-Johnes-ra. El vagyunk maradva a lakb�rrel, �s k�z�s k�lts�get sem fizett�nk m�r 1 h�napja.

-Basszus, t�nyleg, h�nap eleje van. – kaptam a fejemhez.

-J�het a c�lib�tus Mattie. Mostant�l straight edge: se pia, se cigi, se drogok, se n�k… – kiab�lt Moose h�tulr�l.

-Azt megn�zn�m hogy b�rod ki n�k n�lk�l! – ki�ltottam neki vissza nevetve.

-Nekem ingyen van. – jelentette ki, majd odaj�tt hozz�nk, �s egy puszit nyomott Emily arc�ra, megsimogatva a has�t.

-Nem j�ssz be? – k�rdezte Emily.

-Ja, nem, csak a kulcsomat szeretn�m elk�rni, azt�n megyek boltba valami kaj�t venni. Nektek ne hozzak semmit?

-Nem k�ssz, most nem kell semmi, de milyen kulcsot akarsz te? – n�zett r�m csod�lkozva Emily.

-Kate nem hozta le? – k�rdeztem �sszezavarodva.

-Milyen Kate? – k�rdezte Moose.

-Az a csaj akit tegnap felvitt. – mondta Emily. – N�lad aludt?

-Dugni ment f�l, nem aludni. – jegyezte meg Moose h�ly�n vigyorogva, Emily meg csak forgatta a szemeit �gy, hogy Moose ne l�ssa.

-Ja, de mennem kellett dolgozni, �s mondtam neki, hogy nyugodtan maradhat m�g reggel, csak a kulcsot majd adja le nektek amikor elmegy.

-H�t, ide senki nem hozott kulcsot…

-Ez furcsa. – mondtam, mert semmi jobb nem jutott eszembe.

-Csak nem kiraboltak? – k�rdezte Moose viccesen, de az�rt ez kicsit komolyabb volt enn�l.

-Nem hiszem… - mondtam elgondolkozva. Emily mondott m�g valamit, de m�r nem figyeltem r�. T�lzottan el voltam m�ly�lve a saj�t gondolataimban, �s olyan baroms�gok jutottak m�r eszembe, hogy Kate most fogja vinni a nagy kigy�rt �llat haverjait a lak�somba… Elk�sz�ntem h�t, �s siettem is vissza. Sejtettem, hogy az�rt nem t�l val�sz�n�, hogy Kate ilyet tenne, de az�rt a sz�vem kihagyott egy �temet, amikor megl�ttam, hogy a lak�som ajtaja r�snyire nyitva van. �vatosan l�ptem be, nehogy meghallja, b�rki is van ott, de az ajt� hatalmasat nyikorgott, �s ezzel egyb�l leleplezett. Nagy robajt hallottam a konyha fel�l, mintha valamit leejtett(ek) volna.

-Ki az? – hallottam egy n�i hangot, �s Kate l�ttam kiszaladni az el�szob�ba.

-Ja, csak te? – tette a sz�v�t a kez�re megk�nnyebb�lten, majd odaszaladt bez�rni az ajt�t.

-Megijesztett�l. – mondta.

-Te ijesztett�l meg engem, m�r azt hittem valaki bet�r� van itt. – v�laszoltam.

-Csak hoztam kaj�t, de annyira tele volt a kezem, hogy nem tudtam becsukni az ajt�t. Rem�lem nem gond.

-Persze hogy nem, de… Milyen kaj�t hozt�l te? – r�ncoltam a szem�ld�k�m.

-Mekiset. – v�laszolta mosolyogva, �s megfogta a kezemet, majd a konyh�ba vitt. Az asztalon szanasz�t voltak a McDonalds-os dobozok �s pap�rzacsk�k. Nyilv�n azt ejtette le amikor nyikorgott az ajt�.

-Honnan szerzel ennyi kaj�t? – n�ztem t�tott sz�jjal.

-Tudod, ha lej�r a szavatoss�ga, �ltal�ban m�g j� a kaja, de el m�r nem adhatj�k, ez�rt kidobj�k, illetve van egy haverom, akire ha sz�pen mosolygok, akkor oda tud adni p�rat bel�le.

-Sz�val ingyen kapod? – k�rdeztem csillog� szemmel, el�re kiv�lasztva magamnak hogy mit fogok vacsor�zni.

-Igen.

-Mi�rt maradt�l m�g itt? – k�rdeztem mosolyogva.

-Most akartam elmenni, csak gondoltam el�tte hozok neked kaj�t. – mondta egy cseppet sem zavartan. Mi�rt van az, hogy sosem lehet zavarba hozni, b�rmennyire is pr�b�lkozok?

-M�g ne menj. – szaladt ki a sz�mon, isten tudja mi�rt.

-Mit akarsz, meddig maradjak? – nevetett, mik�zben m�r �lt is le az asztalhoz megbontani egy sajtburgert.

-Ameddig �gy d�ntesz, hogy nem akarsz hazamenni. – v�laszoltam, �s �n is helyet foglaltam mellette.

-�, teh�t k�lt�zzek ide? – k�rdezte nevetve, �s �n pedig teljesen spont�n bedobtam az �tletet:

-Mi�rt ne?

 

Na ekkor egy pillanatra zavarba j�tt. L�ttam az arc�n, hogy nem tudja mit v�laszoljon, �n pedig egy s�rmos mosollyal elkezdtem egy hamburger elfogyaszt�s�t.

-Ezt rem�lem nem komolyan mondtad. – v�laszolta v�g�l.

-Nem tudom. – v�laszoltam kicsit megkomolyodva. V�gig az villogott a fejemben, amit Emily mondott: Szerezz egy lak�t�rsat.

-Mi az, hogy nem tudod? – k�rdezte kicsit ijedten.

-Azt, hogy nem tudom. N�zd, nekem sz�ks�gem van egy lak�t�rsra, mert egyed�l nem tudom fizetni, neked meg egy lak�sra, mert el akarsz k�lt�zni. Gyere ide egy kis id�re, pr�b�ljuk meg, �s majd megl�tjuk megy-e.

-Ez egy kicsit gyors �gy, nem gondolod?

-Nem. – v�laszoltam hat�rozottan, �s v�rtam a reakci�j�t.

 

Elgondolkozott. Csak ennyit b�rtam leolvasni az arc�r�l, hogy elgondolkozott rajta, ami az�rt egy j� el �gy els�re.

 

-Na? – k�rdeztem v�g�l.

-Egy h�tig. – v�laszolta, majd egym�sra mosolyogtunk, �s ett�nk tov�bb.