Lehetetlen volt nem �szrevenni

Sz�m�tottam r�, hogy aznap m�g nem fog �rni, m�r csak az etikett kedv��rt sem, de ett�l f�ggetlen�l, eg�sz nap vigyorogva m�szk�ltam fel-le a lak�sban a telefonommal a kezemben, v�rva, hogy vajon mikor kezd el pittyegni. Ez az �llapot m�g m�snap is megmaradt, de term�szetesen, rajta k�v�l mindenkinek esz�be jutottam.
A harmadik nap ut�n a lelkesed�sem m�r egy cseppet apadt. K�ts�gbeesetten vontam k�rd�re a telefonomat, hogy mi�rt cs�r�g m�r v�gre, de ez nem sokat seg�tett. Mi lehetett a baj? T�ls�gosan nyomultam volna? De h�t ez egy�ltal�n nem �gy volt.

Lehangoltan indultam �tnak Padge lak�s�hoz, ahol ilyen „banda meeting” ker�lt megrendez�sre. Ergo be akartunk baszni. Mivel egy h�t es� ut�n el�sz�r teljesen tiszta volt az �g, �gy d�nt�ttem, hogy azt a p�r kilom�tert gyalog teszem meg, ki�lvezve a gy�ny�r� id� �r�meit. �s h�t nem pont akkor kellett beborulnia, amikor m�r f�l�ton voltam?

Az utc�k k�r�lbel�l 5 perc alatt ki�r�ltek, m�r csak 1-2 hozz�m hasonl�an szerencs�tlen alak szaladt elsz�ntan hazafel�. Rem�nykedtem, hogy az �tb�l vissza l�v� k�b� 15 percet m�g kib�rj�k azok a felh�k, de m�r meg se lep�dtem, amikor elkezdett szakadni. F�rg�bben kezdtem el szedni a l�baim, k�zben a szememmel vadul kutatva egy kocsm�t, vagy k�v�z�t, ahova be�lhetn�k. Ekkor egy aut� kezdett el dud�lni mell�lem. Lehetetlen volt nem �szrevenni a m�v�szien feld�sz�tett k�ks�get, amib�l egy k�z integetett nekem.

�tszaladtam az �ton, �s be�ltem az any�s�l�sre. Amikor becsuktam az ajt�t, fah�j �s k�v�illatot �reztem, de �telnek nyom�t sem l�ttam. Hayley levette a fej�r�l a napszem�veg�t, �s kicsit megr�zta a haj�t, �n barom pedig annyira elkezdtem b�mulni, hogy k�sz�nni is elfelejtettem. Az � integet�s�re eszm�ltem fel.

-H�t te hogy-hogy errefel�? – k�rdeztem, mire felemelte az ujj�t, hogy v�rjak egy percet, �s a h�ts� �l�sr�l el�vett egy laptopot. M�r be volt kapcsolva, csak meg kellett nyitnia egy programot, amib�l csak annyit l�ttam, hogy sz�rke a kezel�fel�lete, �s hogy sz�momra ismeretlen. Vill�mgyorsan elkezdett g�pelni, majd kattintott egyet, �s egy g�phang v�laszolt a k�rd�semre:
„Munk�b�l j�ttem, �s l�ttam, hogy nagyon elkezdt�l sietni az es�ben.”
-�s merre m�sz? – k�rdeztem.
A furcsa akcentussal rendelkez� hang r�v�n a k�vetkez�t v�laszolta:
„Haza, a Madeline-t�l egy utc�nyira lakom.”
-�n igaz�b�l a v�ros m�sik fel�be megyek… nem musz�j elvinni. – mondtam kicsit tal�n csal�dottan, tekintve, hogy m�g jobban eleredt.
„R��rek, tehetek kit�r�t.”
-H�, azt nagyon megk�sz�nn�m, de ugye biztos nem nagy gond? – futottam le a szok�sos k�r�ket udvariass�gb�l. Erre m�r csak fej �s k�zmozdulatokkal reag�lt, de siker�lt meg�rtenem, hogy t�nyleg nem nagy gond sz�m�ra.
-Az utca nev�t igaz�b�l nem tudom - vallottam be -, de ha elmegy�nk a pl�z�ig, akkor onnan tudlak m�r ir�ny�tani.
„Melyik pl�za?”
-Na mit gondolsz melyik? – mosolyogtam, tekintve, hogy a h�rom k�z�l kett� arrafel� lett volna, ahol Hayley, �s nem mellesleg �n is lakunk.
Ahogy v�giggondolta a k�rd�s�t, kicsit mintha elsz�gyellte volna mag�t, �s miel�tt az �lembe rakta volna a laptopj�t, m�g beg�pelte, hogy „Bocs”.

Az �t Padge lak�s�ig k�b� 5 perces volt, de �letem leghosszabb 5 perce volt ez, sz� szerint n�ma csendben elt�ltve. Egyed�l akkor sz�laltam meg, amikor ir�ny�tottam Hayley-t, hogy most jobbra vagy balra forduljon.
-Na, h�t, akkor k�szi, hogy elhozt�l. – mondtam kicsit zavartan, visszaadva a laptopj�t. Hevesen el is kezdett valamit g�pelni, amin egy cseppet meg is lep�dtem. Pl�ne, amikor benyomta az entert is, �s meghallhattam mit �rt:
„Ez most el�g fura volt, hidd el, �n is nagyon sok mindent akartam volna mondani, de tudom, hogy ez neked nagyon zavar�.”
Itt k�zbe akartam volna sz�lni, de a robot csak folytatta, erre nem volt lehet�s�g.
„�s bocs, hogy nem �rtam, csak kicsit megijedtem, hogy p�nteken l�nyeg�ben mindenr�l besz�lt�nk, csak munk�r�l nem.”
-Mit�l ijedt�l meg? – dobtam vissza a k�rd�st azonnal. Ism�t g�pelni kezdett. M�g furcsa volt ekkor, hogy v�rni kell a v�laszok el�tt, de ezzel az eszk�zzel m�g mindig gyorsabb volt, mint amikor legut�bb pap�rra �rt k�zzel. M�rpedig azt is el�g hamar megszoktam.
„Ezek szerint nagyon f�lre�rtettelek?”
A hang kifejez�stelen volt, de Hayley arc�n l�ttam a bizonytalans�got, �s egyfajta ijedts�get is.
-Nem, dehogyis! – v�gtam r� kap�sb�l. – M�rmint els� sorban t�nyleg szeretn�m, ha tudn�nk egy�tt dolgozni, de r�szemr�l az is teljesen ok� lenne, ha nem ’hivatalos’ �gy miatt tal�lkozn�nk valamikor.
M�g sz�momra is furcsa volt, hogy l�nyeg�ben egy tal�lkoz�s ut�n m�r ilyen ny�ltan tudtam vele besz�lni, de er�t adott a tudat, hogy neki l�nyeg�ben csak b�tor�t�s kellett. Tal�n m�r akkor is �reztem, hogy k�zt�nk t�nyleg van valami a leveg�ben…
„Nem is zavar, hogy n�ma vagyok?”
Amint ezt meghallottam, felnevettem.
-Mi�rt zavarna? Szerintem te ennek nagyobb jelent�s�get tulajdon�tasz, mint �n. M�ltkor is baromi j�l el tudtunk besz�lgetni, nem? Akkor meg?
A k�rd�sek ut�n folyamatosan pr�b�ltam kisz�rni a v�laszt a tekintet�b�l, de ez el�g neh�z feladat volt. Nagyon z�rk�zottnak t�nt. L�ttam, hogy nagyon hezit�l, hogy mit �rjon. T�bbsz�r is belekezdett a g�pel�sbe, �s legal�bb ennyiszer ki is t�r�lte, k�zben nem is foglalkozva velem. V�g�l s�hajtott egyet, �s be�rta a v�gs� mondatot:
„Erre most nem tudok mit mondani.”
Halkan felnevettem. Tetszett, hogy ilyen kis bizonytalan volt, k�sztet�st �reztem, hogy mindig vele maradjak, hogy megv�dhessem.
-Akkor egyezz�nk meg abban, hogy most elmegyek, te pedig alszol m�g r� egyet, �s holnap reggel h�vsz vagy �rsz vagy mit tudom �n, �n pedig majd illedelmesen meglep�d�k, milyen hamar, �s �r�mmel tapasztalom, hogy egy randira vagy egy �zleti megbesz�l�sre invit�lsz, de b�rmelyik is t�rt�njen, t�bbet nem ejt�nk sz�t err�l a besz�lget�sr�l, j�?

Kicsit mintha megnyugodott volna ezt hallv�n, �s b�lintott. M�g mosolygott is mell�, amit�l kis g�dr�csk�k keletkeztek az arc�n.