El kell kezdeni

A konyhapulthoz �ltem le, ahol Matt m�r egy k�sz szendviccsel fogadott, �s egy poh�rba ki�ntve a gy�gyszeremmel.
-M�ssal nem tudok szolg�lni egyel�re, �n is csak most �rtem haza egy t�bb h�napos… munka�tr�l, �s m�g nem volt id�m bev�s�rolni.
Elgondolkoztam egy pillanatra, hogy mi�rt mondta ilyen szokatlanul furcs�n ezt a bizonyos munka utat, de a szendvics annyira lek�t�tte a figyelmemet, hogy nem �reztem sz�ks�g�t, hogy r�k�rdezzek.
-J� lesz ez, k�sz�n�m. – v�laszoltam, majd nekiestem a reggelimnek. El�sz�r a gy�gyszerem ittam meg, az mindig er�t adott. Tina azt mondta, hogy jobb, ha ink�bb nem tudom mi van benne, ez�rt nem is k�rdeztem meg �jra. A szendvics viszont eg�sz finom volt. Csak p�r szelet uborka, �s szal�mi volt benne, de meglep�en j��z�en tudtam enni – k�r�lbel�l a fel�t. Ennyivel el is teltem, a m�sodik fel�t alig b�rtam letuszkolni az �sszesz�k�lt gyomromba. Egyre lassabban ettem a falatokat, �s a figyelmem is el-elkalandozott sajnos.
�szre vettem, hogy a t�lem nem messze �ll� Matt csak egy sz�l als�nadr�gban volt. Ez m�g �nmag�ban nem lett volna baj, csak ahogy Tina is el�re megmondta: val�ban t�k�letes teste volt. Alig b�rtam levenni a tekintetem az izmair�l, egyszer�en hihetetlen volt. Kor�bban csak filmekben l�ttam ilyet.
Mindenbizonnyal �szrevette, hogy b�mulom, mert elmosolyodott, �s megk�rdezte:
-Vegyek fel valamit?
-J� lenne. – vallottam be �szint�n.
-Rendben.
� egy�ltal�n nem volt zavarban, engem viszont csak m�gink�bb zavarba hozott ez a magabiztoss�ga. Tudta, hogy j�l n�z ki. �n b�rmit megtettem volna, hogy egy kis �nbizalmat nyerjek…
Bement a h�l�szob�ba, ami nekem h�ttal volt. �gy legal�bb nem l�thatta a teljesen v�r�s arcomat, b�r biztos, hogy tudott r�la.
-Ha m�r a ruh�kn�l tartunk - ki�ltotta nekem -, Tina hozott p�r cuccot neked, de ma vagy holnap d�lut�n majd elmegy�nk, �s vesz�nk neked saj�tokat. Mondjuk lehet, hogy jobb lenne, ha ehhez Tin�val menn�l, csak nem tudom r��r-e…
-Szerintem felesleges �jakat venni. – mondtam, mik�zben a kanap�n l�v�, s�t�tk�k sportt�ska tartalm�t n�zegettem. Nyilv�n ezt hozta Tina, mert igen kis m�ret� n�i cuccok voltak benne. P�r h�tre biztos el�g lett volna.
-Mi�rt? – j�tt vissza, imm�r farmerben �s p�l�ban.
-Mert �gy is vissza fogok h�zni, erre a kis id�re pedig f�l�sleges. – magyar�ztam az egy�rtelm�t.
-Ne szem�rmeskedj. Akkor majd vesz�nk �jakat. – legyintett laz�n.
-Basszus, bocs, hogy megk�rdezem, de honnan a francb�l van ennyi p�nzetek?
-Mib�l gondolod, hogy olyan gazdag lenn�k?
-H�t, a lak�s alapj�n, �s hogy most arra sem sajn�ln�d a p�nz, hogy feleslegesen vegy�l nekem egy komplett ruhat�rat…
-Oh, tudod, ez el�gg� �ssze f�gg ezzel a „v�mp�rs�ggal”, nem tudom mennyire akarod most ezt hallani… - mondta �vatosan. Val�ban tartottam m�g t�le, ez az eg�sz olyan �j volt. Az eg�sz vil�gn�zetem megd�nt�tte, basszus!
-Egyszer el kell kezdeni… - haraptam bele a kaj�mba, de ekkor m�r annyi �tv�gyam sem volt, mint kor�bban.
-Nem tudod megenni? – k�rdezte. – L�tom, hogy milyen undorral eszed. Ha gondolod, n�zz k�r�l, �s ehetsz b�rmi m�st, a marad�kodat pedig f�lrerakjuk, vagy megeszem �n!
-K�szi! – �r�ltem meg, hogy ilyen kedves velem. Az el�z� nap el�g tart�zkod�nak t�nt, fogalmam sincs mi v�ltozhatott meg benne ilyen hamar. Annak ellen�re, hogy azt mondta, nem �r�l neki, hogy itt vagyok, egy�ltal�n nem �gy t�nt, mintha a terh�re lenn�k.
-Akkor az�rt elmes�led? – k�rdeztem, amint kinyitottam a h�t�t.
-Ja, aha! – mondta a kanap�r�l. Az asztalon m�g mindig ott volt a k�nyv, amit k�t nappal kor�bban n�ztem. Ekkor m�r, a „tiszta” fejem tiltakozott ellene, semmik�ppen nem akartam elolvasni. T�ls�gosan is eml�keztetett volna…
-Ezt most akkor el akarod olvasni? – k�rdezte Matt.
-Nem hiszem… Tal�n majd egyszer… Nem tudom…
-Mindegy, visszarakom a polcra, ha kell, akkor tudod hol tal�lod.
Am�g � fel�llt, �s visszatette, addig �n r�szletesebben is tanulm�nyoztam a h�t� tartalm�t. Val�ban csak a legsz�ks�gesebbek voltak benne, m�g egy �rva toj�st sem tal�ltam, hogy egy r�ntott�t, vagy valami kis egyszer�t �ssze tudjak magamnak dobni. Nem igaz�n k�v�ntam meg egyik �telt sem. Azt�n eszembe jutott, hogy a fagyaszt�ban biztos van valami el�k�sz�tett kaja, p�ld�ul s�lt krumpli, pizza, vagy valami hasonl�. Becsuktam a h�t� als� r�sz�nek az ajtaj�t, �s neki�lltam kinyitni a fagyaszt��t. Ez nehezebben ment egy kicsit, de v�g�l megoldottam…
-Jajj, azt ink�bb ne! – mondta szinte azonnal Matt, ahogy �szrevette mit csin�lok.
-Mi�rt? Ott tartod a hull�kat? – k�rdeztem nevetve.
H�t, nem j�rtam t�l messze az igazs�gt�l… Pizza �ppens�ggel nem volt, de tele volt az eg�sz fagyaszt� dobozokkal �s zacsk�kkal, amiben valami v�r�s „cucc” volt. Egy�rtelm�en v�r.
Azonnal visszacsaptam az ajtaj�t, �s fogva a szendvicsem, odaviharzottam a kanap�ra.
-Sajn�lom, de, tudod… - kezdett magyar�zkodni Matt.
-Ezt nem l�ttam, ezt nem l�ttam. – suttogtam csukott szemmel, �s pr�b�ltam f�lretenni a fejemben ezt a k�pet.
-Biztos, hogy most ilyesmir�l akarsz besz�lgetni? – k�rdezte.
-Ennyire nem akarod elmondani? M�r m�sodszorra akarsz lebesz�lni!
-Nem akarlak lebesz�lni, csak eddig egy emberrel sem besz�ltem, aki tudta mi vagyok, �s nem tudom mi az, ami sok neked, �s mi az, ami m�g nem.
-Mi�rt, most durva r�szletekbe menn�l bele?
-Dehogy! Csak egy-k�t dolgot, hogy hogyan jutottunk id�ig!
-Akkor gyer�nk! – n�ztem r� �rdekl�dve.
-H�, ez hossz� lesz… Nem is tudom hol kezdjem… - f�jta ki a leveg�t. K�zben az egyik hajtincse f�lrelibbent, �s �gy hat�rozottan aranyos volt.
-Az elej�n? – mondtam, amit ilyenkor a filmekben is szoktak.
-Addig ok�, csak hogy minek az elej�n… - mosolyodott el.
-Akkor a k�zep�n is j�. – b�ztattam.
-Lily - sz�lt r�m idegesen -, ezeket csak t�ltel�kmondatoknak h�vj�k, amit az�rt mondanak az emberek, hogy addig gyorsan v�giggondolj�k mit is akarnak mondani. Ne bonyol�tsd t�l, j�?
Erre term�szetesen megint elpirultam.
-Bocsi.

-Tudod, v�mp�rok k�r�lbel�l az�ta vannak, ami�ta emberek is. A k�t faj p�rhuzamosan fejl�d�tt. Ez k�r�lbel�l olyan, mint ahogy egyszerre l�trej�ttek �jabb mad�rfajok is, �rted… Sz�val, alapvet�en, b�k�s �s h�bor�s id�szakok v�ltakoztak v�mp�rok �s emberek k�z�tt. Amikor az emberek gyeng�bbek voltak, akkor f�ltek t�l�nk, �s megh�zt�k magukat, amikor pedig meger�s�dtek egy kicsit, akkor r�gt�n ellen�nk fordultak. A S�t�t K�z�pkornak nevezett id�szakban, gondolom t�rib�l tanult�tok, hogy az embereknek igencsak megn�tt a pof�juk, k�l�n�sen az egyh�znak. Az egyh�z pedig elfajzott, undor�t� l�nyeknek titul�lt benn�nket, ez�rt nagyon durv�n elkezdt�k irtani a fajt�nkat, majd miut�n azt hitt�k, hogy mindegyik�nkkel v�geztek, sz�nd�kosan megsemmis�tettek mindent, ami a l�tez�s�nkr�l �rulkodott volna. Az egyetlen dolog, amivel nem sz�moltak, hogy a k�ls� fel�p�t�s�nk megegyezik az emberek�vel, �s am�g benn�nk meg van az a k�pess�g, hogy r�gt�n meg�rezz�k, hogy az illet� szem�ly mely faj tagja, addig ez bennetek nem tal�lhat� meg.
-J�, �s ennek mi k�ze az anyagiakhoz? – sz�ltam bele but�n. Nem is �rdekelt annyira, csak meg�llt a mes�l�sben, �s felt�teleztem, hogy valami reakci�t v�r.
-Majd mindj�rt azt is. Sz�val nem vagyok t�l j� ezekben a mes�l�s r�szekben, ha b�vebben is �rdekel a t�ma, akkor majd elviszlek a k�nyvt�runkba, �s ut�na olvashatsz a r�szletes esem�nyeknek is. A l�nyeg a l�nyeg, hogy k�ptelenek voltak elpuszt�tani minket, �s tulajdonk�ppen az orruk el�tt �p�tett�k fel a birodalmunkat �jra, csak ekkor m�r rejtettebb form�ban. Mai kifejez�ssel, tulajdonk�ppen az alvil�gi r�teget alkottuk, �s egy hierarchikus t�rsadalom alakult ki, amelynek �l�n a leger�sebb n� �llt: a n�v�rem, Norah.
Ez meglepett. A n�v�re?!    
-Sz�val akkor, te is ilyen kir�lyfajta vagy? – k�rdeztem d�bbenten. Kisl�nyos izgalom uralkodott el rajtam, fogalmam sincs honnan j�tt. Egyre izgatottabb, egyre optimist�bb voltam az �ggyel kapcsolatban.
-�n? H�t, nem mondan�m. Tudod, m�r �vezredekkel ezel�tt is csak n�k lehettek vezet�k n�lunk.
-De mi�rt? – k�rdeztem.
-Mert a n�k csak a szellemi erej�kkel tudnak fel�lemelkedni, nem a fizikaival. L�tod, ebben k�l�nb�z�nk tal�n a legink�bb az emberekt�l, az �rt�krend�nkben!
-Matt… - sz�l�tottam meg f�l�nken.
-Igen? – n�zett r�m. Nagyon el volt mer�lve a mes�l�sben. Nem ment neki olyan rosszul, mint amilyennek hitte.
-Reggel hallottam, hogy valami olyasmit mondt�l Tin�nak, hogy 200 �ve nincs norm�lis kapcsolata… - nem folytattam, gondoltam ebb�l le is sz�ri mire vagyok k�v�ncsi. Kicsit f�zisk�s�ssel kapcsolt csak, de rosszul:
-Ja, h�t, tudod, ez az � mag�n�gye, el�g bonyolult az �lete f�rfiak ter�n, mert Tina m�g nagyon fiatal, �s kicsit m�s a gondolkod�sm�dja, de err�l ink�bb �t k�ne megk�rdezned…
-Fiatal?! Egy 16 �vesnek mondod egy 200 �ves n�r�l, hogy fiatal?! – k�rdeztem kicsit kiakadva.
-Ja, hogy ez a r�sze �rdekelt! – esett le neki mire is gondoltam. – h�t, ami azt illeti, nem 200, hanem �gy k�tszer annyi… - vakarta a tark�j�t.
-400 �ves? M�g jobb…
-Na j�… Akkor h�romszor annyi… - pontos�tott.
-Mennyi?! 600?!
-Na, az�rt annyi nem. – nevetett. Ezzel felvillanyozta bennem a rem�nyt, hogy v�gig viccelt, de azt�n r�gt�n siker�lt visszar�ntani a val�s�gba:
-A 600-at csak k�t �v m�lva t�lti be. Akkor fogja �tvenni az ir�ny�t�st Noraht�l.
-J�zusom… �s te h�ny �ves vagy? – �rdekl�dtem, figyelmen k�v�l hagyva az ut�bbi inform�ci�t. Tudtam, hogy ha egyszer elmondta, akkor k�s�bb m�g r�szletesebben is fogja.
-Sz�m�t? – k�rdezte.
-�n haland� vagyok, j�? Nekem igenis sz�m�t. – vil�gos�tottam fel.
-Istenem, de primit�v ez a gondolkod�sm�d! 100 �v, 1000 �v, mi a k�l�nbs�g?
-Az, hogy �n csak nagyon szerencs�s esetben fogok 100-at �lni. Sz�val h�ny �ves vagy?
-�gy nagyj�b�l 4000. – mondta term�szetes k�nnyeds�ggel. Nekem pedig leesett az �llam.
-Igen, tudom… �n m�r nem is sz�m�tok olyan fiatalnak, de �gy is csak a 6. nemzed�kbe tartozok. Viszont mi el�g �letreval�ak lett�nk.
-6. nemzed�k? – k�rdeztem bele.
-Ezt majd elmondom m�g k�s�bb, j�? T�nyleg ut�lok ilyenekr�l besz�lni, azt is ut�lom, amikor Tina faggat.
-M�g lehet egyetlen k�rd�sem?
-Egyetlen.
-Abban az id�szakban m�g te is hitt�l az olyan istenekben, mint Zeusz, meg hasonl�k?

�letem sor�n mind�sszesen k�tszer l�ttam Mattet, hogy zavarban lett volna. Na, ez volt az els� pillanat. Idegesen fel�llt, �s odament a h�t�h�z.

-Ugyan m�r, hiszen azok nem l�teznek! – mondta. �n elvigyorodtam, hogy siker�lt cs�be h�zni.
-Sz�val hitt�l benne? – kezdtem nevetni.
-Fogd be. – sz�lt r�m.
-�s b�r�nyokat is �ldozt�l? – folytattam a cukkol�s�t.
-Lily, most m�r t�nyleg el�g. – emelte fel az ujj�t fenyeget�en.
Szakadtam a r�h�g�st�l, f�leg amikor megl�ttam a t�zpiros fej�t. Nagyon neh�z volt visszafogni a tov�bbi megjegyz�seket, de ink�bb nem mondtam ki �ket, l�ttam, hogy t�nyleg nem cs�pi a helyzetet. Ehelyett ink�bb magamban �rtam �ssze a list�t, hogy mennyi po�nt lehetne ell�ni ezen, �s ak�rh�nyszor megl�ttam Mattet a nap sor�n, mindig r�h�gn�m kellett. � pedig eg�sz nap nem sz�lt hozz�m, csak este, miel�tt elaludtam volna a kanap�n:
-Az egy m�s vil�g volt Lily, az egy m�s vil�g volt.
Lekapcsolta a villanyt, �s elindult a saj�t szob�j�ba, de miel�tt becsukta volna az ajt�t, nem b�rtam ki hogy ne sz�laljak meg:
-Ath�n� �ldott meg ezzel a nagy b�lcsess�ggel?

�gy ut�lag nem t�nik annyira viccesnek, de akkor m�g a k�nnyem is kicsordult a nevet�st�l. Matt pedig annyira d�h�s lett, hogy er�teljesen bev�gta az ajt�t maga m�g�tt, szeml�ltetve a d�h�t.

Aznap v�gre nevetve aludtam el, �s �lmok, lid�rcek n�lk�li �jszak�m volt, abban a tudatban, hogy az �j otthonom, tal�n m�g jobb lesz, mint az el�z�.

Pedig akkor m�g nem is tudtam mi is az az igazi �jj�sz�let�s…