-Bassza meg, bassza meg, bassza meg… - hajtogattam a fejemet fogva.

-Lily! – ny�lt fel�m Matt.

-Ne �rj hozz�m! – �v�lt�ttem, nem, ink�bb vis�tottam hiszt�rikusan.

 

Hisztiztem, b�gtem, �v�lt�ttem, a hajamat t�ptem – minden ilyesmi el�fordult azokban a percekben. Fel-le j�rk�ltam a szob�ban, szinte sokkos �llapotban. V�mp�rok, v�r, gyilkoss�g, meg halhatatlans�g… K�ptelen voltam felfogni, amiket mondott. Tal�n �pp az�rt, mert �reztem, hogy igaz?

 

-Lily! – pr�b�lkozott Matt ism�t.

Erre a mozdulat�ra is ellens�gesen reag�ltam. Elkezdtem csapkodni, karmolni, harapni, de ez nem tartotta vissza. Lefogott, �s szor�tott, nem tudtam kiszabadulni a karjaib�l.

-Lily! Nyugodj meg! – �v�lt�tt velem egyre hangosabban.

-Engedj el! – sik�tottam olyan hangosan, amennyire csak tudtam. M�r f�jt a torkom.

Sok�ig k�zd�tt�nk �s �v�lt�tt�nk egym�ssal. Mindent bevetettem Matt ellen, de hi�ba pr�b�ltam neki f�jdalmat okozni, egy�ltal�n nem hatott r�. N�lam biztosan nem volt d�h�sebb, de l�tszott rajta, hogy benne is kezd felmenni a pumpa. A v�gs� sz�l akkor pattant n�la el, amikor er�teljesen belemarkoltam a haj�ba, �s egy eg�sz nagy csom�t ki is t�ptem.

Ekkor � is komolyabbra v�ltott. Felemelt, �s mint egy darab rongyot, nekiv�gott a falnak. Csoda, hogy nem rep�ltem �t rajta.

 

Ahogy a f�ldre estem, r�gt�n abbahagytam a hiszt�rikus �v�lt�st. M�g csak nem is ny�gtem, pedig els�re alig kaptam leveg�t. Nem tudtam megmozdulni, mindenem f�jt. �reztem, hogy Matt a k�r�lm�nyekhez, �s az ideg�llapot�hoz k�pest gyeng�den felemel, �s berak az �gy�ba. An�lk�l, hogy b�rmit is mondott volna, kiviharzott, �s becsapta maga ut�n az ajt�t. Azt�n kicsivel k�s�bb a k�vetkez�t. Ebb�l arra k�vetkeztettem, hogy elment a lak�sb�l, de nem tudtam b�rmit is tenni ellene vagy �rte.

 

 

Azt hiszem abban az egyed�l t�lt�tt p�r �r�ban elt�nt a zombie, akinek kimost�k az agy�t, �s el�t�rt bel�lem a val�di Lily. Folyamatos eml�krohamok j�ttek r�m. Persze, az el�tte val� napokban, hetekben is voltak dolgok, amik eszembe jutottak, de azok, mintha nem is a saj�tjaim lettek volna. Na, ezek azok voltak, �s pokolian f�jt, ahogy tudatosult bennem, hogy annak az �letemnek v�ge. �jra �s �jra bevillant, ahogy Clark holtan fekszik a f�ld�n, �s Eve k�ts�gbeesett arca…

Nem fizikailag haltam meg, az �letem m�gis lepergett a szemem el�tt. De tudtam, hogy az addigi �letemb�l minden, sz� szerint minden elveszett. A csal�dom sz�m�ra �n voltam a halott, �n viszont mindent elvesztettem… Egy �l� halott� v�ltam…

 

V�mp�rok. V�rb�l �lnek, onnan gy�jtik az erej�ket, �s halhatatlanok, �s egyszer�en t�k�letesek. Egyfajta „agymos�ssal” (nem tudok r� jobb sz�t) manipul�ltak, ez�rt nem �rz�keltem az olyan dolgok s�ly�t, mint a m�lt, �s a j�v�. De ahogy Matt elmondta mi is a val�s�g, mintha kiny�lott volna valami z�r, �s beengedett mindent, amit kiz�rtam. 

V�mp�rok. Ez annyi mindent megmagyar�zott, de k�ptelen voltam felfogni, az agyam nem tudta befogadni. Az eg�sz t�rt�net olyan hihetetlen volt, m�gis olyan logikus…

 

Azokat az �r�kat �gy �rn�m le, mintha valami tiszt�t�t�z lett volna. Saj�t magamban, egyed�l kellett feldolgoznom a t�rt�nteket, �s nem volt ott senki, hogy seg�tsen ebben. Arra is meg lett volna a lehet�s�gem, hogy kimenjek, �s �ngyilkos legyek, de nem tettem. Megfordult a fejemben, de nem tettem, mert eszembe jutott Eve filoz�fi�ja: fogadd el a dolgokat, �s �lj a megl�v� lehet�s�gekkel. J�tssz a m�r megl�v� k�rty�iddal.

 

 

Mire Matt visszaj�tt, m�r egy eg�szen m�s ember voltam. Az elm�m kitisztult, �s b�r k�zel sem voltam boldog, egyfajta nyugalom, vagy belet�r�d�s telepedett r�m. Kimer�ltem a s�r�st�l, tudtam, hogy nincs �rtelme k�zdenem. Tal�n m�gis van sors?

Kiny�lt az ajt�. N�mi halv�ny f�ny sz�r�d�tt be az ajt�n, �s l�ttam Matt k�rvonalait. Nem sz�lt semmit, tal�n mert nem is tudott. Nem tudtam mit gondoljak. Becsukta maga m�g�tt az ajt�t, �s odaj�tt, hozz�m. Le�lt az �gy sz�l�re, �s a hajamat kisim�totta az arcomb�l.

-Ugye tudod, hogy sosem b�ntan�lak? – k�rdezte l�gyan.

-M�r megtetted. – mondtam halkan, de nem �reztem haragot ir�nta, ha ennek az ellenkez�j�re is lehetett volna k�vetkeztetni.

S�hajtott egy m�lyet, majd befek�dt mell�m. Nem �gy mint Tina, � tartotta a t�vols�got. J�l esett volna, ha legal�bb egy kicsit �tkarol, �s abban a pillanatban, mintha csak a gondolataimban olvasott volna, �t�lelt.

-Most mi lesz? – k�rdeztem, let�r�lve az utols� k�nnyeim.

-Semmi. Itt maradsz velem, sz�pen meggy�gyulsz, azt�n megbesz�lj�k a t�bbit.

-K�sz�n�m. 

-Mit?

-Mindent. – v�laszoltam. Nem tudtam megindokolni mit. Hogy itt lehetek? De hiszen nem akarok. Hogy vigy�z r�m? Most t�rte el majdnem a gerincem.

-Nincs mit. – mondta, majd a zseb�ben kezdett kotor�szni valamit. Hirtelen egy �ngy�jt� f�nye villant fel, �s l�ttam, hogy egy sz�l cigi van a sz�j�ban. Meggy�jtotta, majd mik�zben kif�jta a f�st�t, kimondta azt, ami tal�n onnant�l kezdve tal�n az eg�sz kapcsolatunkat meghat�rozta, el�g sok�ig:

-Nem �nsz�ntamb�l… nem miattad csin�lom…