Tina nagyon f�radt volt, amikor meg�rkezt�nk hozz�. Fel se kapcsolta a villanyt, csak ledobta a ruh�it, �s feh�rnem�ben bev�g�dott az �gyba.

-Gyere te is! – ny�jtotta fel�m a kez�t, �n pedig �vatosan befek�dtem mell�.

A nagy francia �gyban k�nyelmesen elf�rt�nk mindketten. Viszont �n egyre kev�sb� voltam f�radt. Mintha az addigi visszafojtott energia most mind ki akart volna t�rni bel�lem, nem tudtam egy helyben megmaradni.

Amikor egym�s ut�n a huszadik alkalommal v�ltoztattam meg a poz�ci�mat, Tina �lmosan megsz�lalt:

-Mi�rt nem alszol m�g?

-Nem tudok. – v�laszoltam t�m�ren.

-Na, gyere ide! – h�zott mag�hoz, majd �t�lelt. Ahogy hozz�m simult, �reztem a testmeleg�t. J� �rz�s volt, de nem igaz�n �reztem magamat nyugodtabbnak. Egy fura �rz�s motoszk�lt bennem, amit egyszer�en nem b�rtam se megfogalmazni, se megmagyar�zni… �s ez nagyon zavart. Mintha valami bennem m�lyen azt s�gta volna, hogy menek�ljek. Viszont amikor belegondoltam, hogy egy fantasztikus n� mellett vagyok, biztons�gban, aki eddig is gondoskodott r�lam, akkor egyszer�en nem tudtam hinni ennek a beazonos�tatlan gondolatnak.

-Nyugodj m�r le! – sz�lt r�m kicsit agressz�vabban, amit nem �rtettem, hogy mi�rt tett.

-Most nem is csin�ltam semmit. – mondtam megszeppentem.

-Bocs, de �rzem, hogy olyan kis… izg�ga vagy. – halkult el.

Nem v�laszoltam, nem tudtam r� mit mondani. Most k�rjek bocs�natot? Minek?

-Valami nincs rendben velem. – sz�laltam meg v�g�l.

-Mire gondolsz? – k�rdezte hirtelen fel�l�nk�lve.

-Nem tudom. Csak a jelenre koncentr�lok, �s nem �rdekel semmi m�s. Ez nem �n vagyok. – vallottam be, ak�rmilyen h�ly�n is hangzott. Magamnak se tudtam megmagyar�zni, hogy ez mi�rt baj.

Tina s�hajtott egyet, majd a k�ny�k�re t�maszkodva f�l�m hajolt. Nem sokat l�ttam bel�le, de �reztem, hogy engem n�z.

-Sz�val eml�kszel mindenre? – k�rdezte.

-Igen.

-Mi mindenre?

Ez tal�n egy beugrat�s k�rd�s akart, lenni, de teljes term�szetess�ggel tudtam v�laszolni, nem okozott fejt�r�st.

-Tudom, hogy valami meg�lte Clarkot. Tudom, hogy nem �nsz�ntamb�l vagyok itt, �s tudom, hogy val�sz�n�leg a csal�dom teljesen �sszeomlott, �s tal�n m�g a rend�rs�g is keres. Tudom, hogy nem k�ne b�znom benned… - soroltam, ami hirtelen eszembe jutott, �s fontosnak tartottam.

-Akkor mi�rt teszed? Mi�rt b�zol bennem?

-Ez az, amit nem tudok. – l�ttam be.

-F�lsz valamit�l?

-Nem igaz�n.

-Akkor? – k�rdezte nevetve. El�g h�ly�nek �reztem magam a besz�lget�s v�g�re.

-El fog m�lni?

Nem v�laszolt. H�trasim�totta a hajamat, �s adott az arcomra egy puszit, majd visszafek�dt. A karj�t �trakta a mellkasom felett, �s ism�t mag�hoz szor�tott.

-El. Hamarosan. – suttogta v�g�l.