-Nem is �r�lsz? – k�rdezte Sam.

-Nem tudom eld�nteni. – v�laszoltam nevet�ssel leplezve a k�nnyeim, �s erre nem v�laszolt.

 

S�t�t volt a szob�mban, csak a kerti l�mp�k adtak n�mi f�nyt. Az ablakban �ltem, a sz�mb�l kij�v� f�st sz�neit tanulm�nyozva. Sam ekkor le�lt velem szemben. Kicsit �ssze kellett h�znom magam, hogy elf�rjen.

 

-Adj egyet nekem is! – mutatott a mellettem l�v� doboz cigire. Odal�ktem hozz�.

-Nem is tudtam, hogy doh�nyzol.

-Csak ritk�n. – mosolyodott el.

-Olcs� szar. Nem hiszem, hogy �zleni fog. – figyelmeztettem el�re. Matt konyh�j�ban tal�ltam, onnan cs�rtam el.

-N�ha olyan is kell… - v�laszolta, majd r�gy�jtott.

 

-Mit kapt�l, ami olyan sz�rny�? – k�rdezte v�g�l.

-Minden sz�rny�. Ut�lom a kocsit, ut�lom az esk�v�i ruh�t, meg az �sszes rohadt �kszert… - fakadtam ki k�nnyekbe.

-Sokan lenn�nek a helyedben. Ink�bb �r�ln�d k�ne!

-Sam! Te ezt t�nyleg nem �rted? Mindegyik cucc egy helyettem hozott d�nt�st szimboliz�l! �n ezt nem k�rtem, �n csak… - magyar�ztam, de elcsuklott a hangom.

-Kate, ne hisztizz. Hidd el, hogy �gy a legjobb.

-�s te ezt komolyan elhiszed?

-Egy id� ut�n megszokod. N�zd, �n nem akarlak meggy�zni semmir�l, de tudod, el kell viselni p�r dologban m�sok d�nt�s�t ahhoz, hogy ut�na saj�tokat hozhass. Ezek az �let t�rv�nyei!

-Nem �rted mir�l besz�lek, igaz? – n�ztem a szem�be len�z�en. Sosem tudtam felfogni, hogy mi�rt teszi azt sz� n�lk�l, amit mondanak neki.

-De, �rtelek, csak �n m�r r�g t�l vagyok ezen. El�bb vagy ut�bb �gy is az lesz, amit any��k akarnak, sz�val jobban j�rsz, ha min�l el�bb t�l vagy rajta. Megcsin�lsz egy egyetemet, apa ad valami munk�t, �s onnant�l kezdve semmit sem kell csin�lnod. 

-Nem akarok egyetemre menni. – s�hajtottam f�jdalmasan.

-�s akkor m�gis mit akarsz kezdeni az �leteddel? Sir�nkozhatsz itt, hogy norm�lis �letet akarsz, meg hogy nem ap��k p�nz�b�l akarsz �lni, de a legalapvet�bb l�p�seket sem vagy hajland� megtenni az�rt, hogy kit�rj. Nem vagy hajland� f�rjhez menni, nem akarsz tanulni se… Egyszer�en csak az a bajod, hogy rohadtul nem tudod mit kezdj magaddal az �letben.

-De nem �rted, hogy nem hagynak kit�rni?! – emeltem meg a hangom egyre d�h�sebben. �reztem el�re, hogy veszeked�s lesz ebb�l.

-Mit gondolsz mi�rt mentem el innen? Az�rt, mert nem akartam, hogy bel�lem is egy olyan ribancot form�ljanak, mint amilyet bel�led csin�ltak! – mondtam ki ny�ltan, mire Sam csak cs�v�lta a fej�t, �s elnyomva a cigij�t fel�llt.

-Nem �rdekel mi a v�lem�nyed r�lam Katherinn. – mondta nyugodt, de d�h�s hangon. Tudta, hogy ut�lom, ha �gy sz�l�t.- De mondhatsz b�rmit, �n legal�bb vittem valamire. Van �ll�som, van egy v�leg�nyem, akit szeretek, van �letem, van j�v�m, van f�ggetlens�gem �s �n�ll� �letem, am�g te egy elk�nyeztetett kisl�ny m�dj�ra �tkozod a vil�got, ami�rt nem k�r�l�tted forog. Tudom, hogy anya n�ha t�lz�sba esik, de az�rt n�ha n�zz egy kicsit magadba. Azt�n h�vj fel, ha majd feln�tt�l.

 

Ez volt az utols� mondata, miel�tt kis�t�lt volna a szob�mb�l. V�rig voltam s�rtve, legsz�vesebben megfojtottam volna a puszta k�t kezemmel. Most m�r bel�tom �n is, hogy teljesen jogos volt minden, amit a fejemhez v�gott, �s szerintem hogyha te v�giggondolod a helyzetet, akkor te is �szreveszed mi�rt – de h�t fiatal voltam m�g. Sam pedig 4 �vvel id�sebb n�lam, aki tiszt�bb fejjel l�tta az eg�szet. M�r fel sem tudom id�zni, hogy milyen �rveket soroltam fel magamban, de az eg�sz �jszak�m azzal telt, hogy fel-le j�rk�ltam a szob�mban a n�v�remet �s a csal�domat szidva, �s azon gondolkozva, hogy hova tudn�k elmenni otthonr�l…